Anglia - Uruguay 1-2

  • Ezután a meccs után tényleg nem lehet mást mondani, minthogy mi a FASZ volt ez?! Anglia az olaszok ellen végre jól játszott, úgy, ahogy egy ilyen hátterű válogatottól el lehet várni, és mire az ember elkezdett volna reménykedni, Uruguay ellen megint visszazuhant minden a régi kerékvágásba, és megint láthattunk egy olyan angol válogatottal, amelyik LÓFASZnak sem fog hiányozni.
  • Óriási ötlet volt az olaszok ellen szuperül működő támadónégyest szétverni, csak azért, hogy Rooney visszakerülhessen középre, ahol természetesen ugyanolyan szar volt, mint előtte. Sőt, most már az olaszok ellen villogó Sterling, Sturridge, Welbeck hármas is KIBASZOTT gyenge volt.
  • Az olaszok ellen volt tempó, elképzelés, játék, most meg mindenki ácsorgott, mint LÓFASZ a hideg vízben. Mi volt Roy Hodgson terve, de komolyan?
  • Uruguay: KIBASZOTT szar csapat, amelyet úgy fog Kolumbia arrébb tolni, hogy öröm lesz nézni, feltéve, ha az ember az ilyesmiben leli az örömét. Csupa középszerű LÓFASZJÓSKA, akik egész meccsen maximum abban bízhatnak, hogy majd elöl a két klasszis csatár valamelyike csinál valamit.
  • És itt a nagy különbség Rooney és Suarez között: előbbi tök jó, hogy végre lőtt egy gólt a vébén, de mindkét meccsen volt egy-egy akkora ziccere, amiből egy random holland középcsapatban játszó szerb csatár tízből tízszer gólt lő, neki nem sikerült. Nagyon szomorú, hogy egy ilyen tehetséges játékosból ez lett, de végre lássuk be, hogy Rooneytól fölösleges bármit is várni.
  • Gerrard. Az első gólnál ő vesztett labdát a középpályán, a másodiknál gólpasszt adott Suareznek. Az ő pályafutása sajnos véget ért, amikor a Chelsea ellen elcsúszott, de ezt senki nem volt hajlandó belátni.
  • 1-1 után nem fejetlenül rohanni kellett volna előre, hanem felmérni, hogy ez a maximum, amit ebből a FASZ meccsből ki lehet hozni, és kész. Ehhez képest láthatjuk, hogy mi a FASZ történt. Az meg mindennél többet mond, hogy 1-2 után helyzete sem volt Angliának.
  • Anglia kiesett. Nyilvánvaló, hogy abban bízni, hogy majd az olaszok nem adják le az egy pontot Uruguaynak, az LÓFASZ. És még Costa Ricát is meg kéne verni, de ezek után nem fog menni.
  • FASZ FASZ FASZ FASZ FASZ!
  • Hart 6 (Nem volt benne egyik gólban sem.)
  • Johnson 6 (Adott egy zseniális gólpasszt.)
  • Cahill 5 (FASZ.)
  • Jagielka 5 (Mi a FASZra figyelt az első gólnál?)
  • Baines 6 (Ment előre rendületlenül, de nem tőle kéne várni ezt.)
  • Gerrard 4 (FASZ)
  • Henderson 5 (Mezőnyben oké, de a kapu előtt LÓFASZ.)
  • Sterling 5 (Sehol sem volt az első meccshez képest, szuper ötlet volt kivinni a szélre.)
  • Rooney 5 (Egy kihagyhatatlan helyzetet belőtt, de egyébként vége van szegénynek.)
  • Welbeck 4 (Mi a FASZÉRT maradt ilyen sokáig a pályán?)
  • Sturridge 5 (Egész meccsen dobálta magát, mint egy FASZ.)
  • CSERÉK: Barkley 4 (Egy ilyen éles meccsen nem Forró Rágógumit kell behozni, teljesen súlytalan volt a sok dörzsölt geci ellen.)
  • Lallana (Amikor labdához ért, nem volt rossz, kár, hogy ilyesmire alig emlékszünk.)
  • Lambert (Már tökmindegy volt minden.)

Anglia - Olaszország 1-2

  • A vicc az, hogy simán előfordulhat, hogy Anglia úgy nem jut tovább a csoportból, hogy kb. 2004 óta először van támadójátéka. Ez a csapat össze sem hasonlítható azzal, amelyik Crouch vagy Heskey fejére ívelget tanácstalanul.
  • Volt pár gyengébb teljesítmény, meg összességében a védekezéssel is kéne kezdeni valamit, de Rooney volt megint a legkiábrándítóbb. A gólpassza szép volt, de ott is Sterling labdája volt az igazán zseniális. Előtte-utána viszont semmi, és még a legnagyobb egyenlítési lehetőséget is elbaszta. Arról a szögletről meg ne is beszéljünk.
  • Amíg bírták erővel/nem sérültek meg, a három powernéger irtó jól nyomta, remélhetőleg Sturridge sérülése nem súlyos. Sterlinget nem szabadott volna a pályán hagyni a végéig.
  • A Henderson-Wilshere csere teljesen értelmetlen volt: Hendo jól játszott, Wilshere-nek meg egyetlen jó megoldása nem volt, ellenben halálosan idegesítő volt, amit művelt. 
  • Az elpuskázott Rooney-helyzetig még lehetett reménykedni az egyenlítésben, utána viszont már látszott, hogy másnap reggelig sem lehet pont az olaszoknak gólt lőni, pont a kibaszott dzsungel kellős közepén. Nagy kár azért a 2. olasz gólért, főleg, mert Baines megint egyedül maradt hátul - mintha Rooney játszott volna a bal szélen, de ezúttal sem ment hátra védekezni.
  • Veszve amúgy semmi nincs, Uruguayt így is-úgy is meg kellett volna verni, az egy nagy meccs lesz. Most úgy kapott ki Anglia, hogy klasszisokkal jobban játszott, mint két éve Kijevben. 

    Hart 5 (Az első félidő végén, Balotelli helyzeténél mit művelt?)
    Johnson 6 (Mindenki tőle tartott, pedig a másik oldalon volt a baj.)
    Cahill 5 (Lehetett volna határozottabb.)
    Jagielka 6 (Nagyot mentett a szünet előtt.)
    Baines 5 (Csalódás, de sokszor magára is maradt.)
    Gerrard 6 (Rosszul kezdett, de aztán szépen összekapta magát.)
    Henderson 6 (Megtette, amit kellett, valószínűleg elfáradt a végére.)
    Welbeck 6 (Az első félidőben nagyot játszott, de ennyit bírt ma.)
    Sterling 7 (19 évesen a csapata legjobbja volt.)
    Rooney 5 (Eh.)
    Sturridge 7 (A legjobb angol csatár most már vitathatatlanul ő.)

    Cserék:
    Barkley 5 (Jól kezdett, de aztán már az egész csapat eltűnt mögüle.)
    Wilshere (Katasztrófa.)
    Lallana. (Veszett fejsze nyele.)

Mindjárt kezdődik a vébé, és ugyan a tervezett beharangozó cikksorozatunk sajnos elmaradt, de az olaszok elleni első csoportmeccs előestéjén megint nyomunk egy nagy bulit!
Addig is kedvcsinálónak itt az angol válogatott nem hivatalos vébédala Lily Allentől!
"Who gave you Shakespeare, who gave you Lennon, who gave you Gazza, twistin your melon"
"God save the Queen with a pint of lager"
"Rule Britannia, Britannia rules the rave" 

Mindjárt kezdődik a vébé, és ugyan a tervezett beharangozó cikksorozatunk sajnos elmaradt, de az olaszok elleni első csoportmeccs előestéjén megint nyomunk egy nagy bulit!

Addig is kedvcsinálónak itt az angol válogatott nem hivatalos vébédala Lily Allentől!

"Who gave you Shakespeare, who gave you Lennon, who gave you Gazza, twistin your melon"

"God save the Queen with a pint of lager"

"Rule Britannia, Britannia rules the rave" 

Hát nem sok bizalomra okot adó dolgot láttunk az angol válogatott dánok elleni tegnapi felkészülési meccsén, de néhány következtetést azért még a tévé előtt ülve is le lehetett vonni, reméljük ezt majd Hodgson is megteszi.
Az angol válogatott játékából alapvetően hiányzik a hirtelen tempóváltás és váratlan húzás, valahogy megint az volt az ember érzése, hogy itt legfeljebb egy védelmi hibából lesz gól, vagy egy hatalmas szerencsének köszönhetően.
Úgy látszik, hogy Hodgson a középpályán még mindig ugyanattól a játékostól várja a csapat irányítását, mint elődei kábé 10 éve folyamatosan, csakhogy ez a játékos (Steven Gerrard) nagyjából a 60. perc tájékán kezd elfáradni, és onnantól fokozatosan beleszürkül a csapatba.
Pont emiatt volt üdítő Adam Lallana pályára lépése, akinek elég volt egy-két labdaérintés ahhoz, hogy megmutassa, ő lehet a megoldás az angol válogatott impotens támadójátékára, nem véletlen, hogy egy ügyes testcsellel (váratlan húzás!) két védő mellett ellépve éppen az ő tökéletes beadásából született az egyedüli gól. Reméljük, hogy ezzel Hodgson is tisztában van, és nem csak epizódszerepet szán majd Lallanának, hanem egy merészet húzva egyből a kezdőbe teszi, mint ahogyan azt egyébként Bobby Robson meglépte az olaszországi világbajnokságon Gascoigne-nal.
A tegnapi (talán az egyedüli Gerrard kivételével) nem a “nagy öregek” estéje volt: a mostanában a klubjánál is csak a kispadig jutó Ashley Cole-nál sokkal meggyőzőbb volt az újonc Luke Shaw, a görcsösen akaró Rooney-t rossz volt nézni, ahogy súlytalanul vergődik a középcsatár posztján, főleg, hogy a helyére beálló Welbeckkel egyből felélénkült a csapat támadójátéka, és az általunk korábban már sokszor kritizált Glen Johnsonnak is csak az az egy szerencséje, hogy nincs nagyon más épkézláb ember, aki szóbajöhetne a posztján.
Szóval maradt itt még egy-két eldöntendő kérdés, de a kerethirdetésig még amúgyis hónapok vannak hátra, ráadásul, ahogy az lenni szokott, a kapitány döntését az addig közbejövő sérülések is nagymértékben befolyásolni fogják.

Hát nem sok bizalomra okot adó dolgot láttunk az angol válogatott dánok elleni tegnapi felkészülési meccsén, de néhány következtetést azért még a tévé előtt ülve is le lehetett vonni, reméljük ezt majd Hodgson is megteszi.

Az angol válogatott játékából alapvetően hiányzik a hirtelen tempóváltás és váratlan húzás, valahogy megint az volt az ember érzése, hogy itt legfeljebb egy védelmi hibából lesz gól, vagy egy hatalmas szerencsének köszönhetően.

Úgy látszik, hogy Hodgson a középpályán még mindig ugyanattól a játékostól várja a csapat irányítását, mint elődei kábé 10 éve folyamatosan, csakhogy ez a játékos (Steven Gerrard) nagyjából a 60. perc tájékán kezd elfáradni, és onnantól fokozatosan beleszürkül a csapatba.

Pont emiatt volt üdítő Adam Lallana pályára lépése, akinek elég volt egy-két labdaérintés ahhoz, hogy megmutassa, ő lehet a megoldás az angol válogatott impotens támadójátékára, nem véletlen, hogy egy ügyes testcsellel (váratlan húzás!) két védő mellett ellépve éppen az ő tökéletes beadásából született az egyedüli gól. Reméljük, hogy ezzel Hodgson is tisztában van, és nem csak epizódszerepet szán majd Lallanának, hanem egy merészet húzva egyből a kezdőbe teszi, mint ahogyan azt egyébként Bobby Robson meglépte az olaszországi világbajnokságon Gascoigne-nal.

A tegnapi (talán az egyedüli Gerrard kivételével) nem a “nagy öregek” estéje volt: a mostanában a klubjánál is csak a kispadig jutó Ashley Cole-nál sokkal meggyőzőbb volt az újonc Luke Shaw, a görcsösen akaró Rooney-t rossz volt nézni, ahogy súlytalanul vergődik a középcsatár posztján, főleg, hogy a helyére beálló Welbeckkel egyből felélénkült a csapat támadójátéka, és az általunk korábban már sokszor kritizált Glen Johnsonnak is csak az az egy szerencséje, hogy nincs nagyon más épkézláb ember, aki szóbajöhetne a posztján.

Szóval maradt itt még egy-két eldöntendő kérdés, de a kerethirdetésig még amúgyis hónapok vannak hátra, ráadásul, ahogy az lenni szokott, a kapitány döntését az addig közbejövő sérülések is nagymértékben befolyásolni fogják.

Eddig sem titkoltuk, hogy az angol foci mellett a brit popzenéért is rajongunk, de most, hogy az utóbbi időben egyre kevesebbszer írunk sajnos ide a blogra, elhatároztuk, csinálunk egy bulit, ahol ugyan nem csak focival kapcsolatos menő számokat játszunk majd le, de ezt, meg ezt, vagy ezt biztosan hallani fogjátok, ha eljöttök!
https://www.facebook.com/events/498718350237299/

Eddig sem titkoltuk, hogy az angol foci mellett a brit popzenéért is rajongunk, de most, hogy az utóbbi időben egyre kevesebbszer írunk sajnos ide a blogra, elhatároztuk, csinálunk egy bulit, ahol ugyan nem csak focival kapcsolatos menő számokat játszunk majd le, de ezt, meg ezt, vagy ezt biztosan hallani fogjátok, ha eljöttök!

https://www.facebook.com/events/498718350237299/

Villámértékelés a két barátságos vereségről: no need to panic. Chile ellen kísérleti csapat játszott, a németekről pedig eddig is tudtuk, hogy jobbak, akár még tartalékosan is. Hodgsont a tétmeccses mérlege alapján egyelőre nincs miért bírálni, a bizalom tehát tart a vb-ig, remélhetőleg tudja, mit akart kihozni ebből a két meccsből.
Ami a leginkább aggasztó, az a védelem, ami korábban mindig megbízható volt, most viszont a leggyengébb csapatrész. Anglia azért ne kapjon már fejesgólt szögletből, könyörgünk!

Villámértékelés a két barátságos vereségről: no need to panic. Chile ellen kísérleti csapat játszott, a németekről pedig eddig is tudtuk, hogy jobbak, akár még tartalékosan is. Hodgsont a tétmeccses mérlege alapján egyelőre nincs miért bírálni, a bizalom tehát tart a vb-ig, remélhetőleg tudja, mit akart kihozni ebből a két meccsből.

Ami a leginkább aggasztó, az a védelem, ami korábban mindig megbízható volt, most viszont a leggyengébb csapatrész. Anglia azért ne kapjon már fejesgólt szögletből, könyörgünk!

Hát ez egy nagyon jó kis meccs volt a lengyelek ellen, Anglia pedig bebiztosította a csoportgyőzelmét. Nem állítjuk, hogy néhányszor nem tört ki a frász a meccsen (főleg a második félidőben, miután visszaállt a csapat), de az a helyzet, hogy Anglia már Montenegró ellen is úgy játszott, ahogy azt már régóta hiába várjuk tőle, ma pedig tényleg agyonverhette volna a lengyeleket, csak ugye a helyzeteket megint nem sikerült kihasználni. Mielőtt azonban Roy Hodgsont piedesztálra emelnénk, emlékezzünk vissza, mit műveltek az angolok a második félidőben, milyen cseréket hajtott végre (Carrick helyett Lampard?!), de végül Steven Gerrard egyéni akciója mindenkit megnyugtatott.
Anglia tehát ott lesz Brazíliában, és a többi csoportot elnézve (Bosznia és Svájc csoportelső?!) nem is volt annyira könnyű dolga. Ennek ellenére még sok meló van a vébéig. El kell dönteni például, hogy a ma és Montenegró ellen is kiválóan focizó Townsend lesz a jobbszélső, vagy Walcottnak bérelt helye van. Kiderül, hogy Wilshere csak csereként fér-e be ebbe a csapatba, és hogy hiányzik-e egyáltalán Ashley Cole. Meg még sok minden mást, mindenesetre most fél évig lehet reménykedni, hogy talán meglesz jövőre a negyeddöntő.

Hát ez egy nagyon jó kis meccs volt a lengyelek ellen, Anglia pedig bebiztosította a csoportgyőzelmét. Nem állítjuk, hogy néhányszor nem tört ki a frász a meccsen (főleg a második félidőben, miután visszaállt a csapat), de az a helyzet, hogy Anglia már Montenegró ellen is úgy játszott, ahogy azt már régóta hiába várjuk tőle, ma pedig tényleg agyonverhette volna a lengyeleket, csak ugye a helyzeteket megint nem sikerült kihasználni. Mielőtt azonban Roy Hodgsont piedesztálra emelnénk, emlékezzünk vissza, mit műveltek az angolok a második félidőben, milyen cseréket hajtott végre (Carrick helyett Lampard?!), de végül Steven Gerrard egyéni akciója mindenkit megnyugtatott.

Anglia tehát ott lesz Brazíliában, és a többi csoportot elnézve (Bosznia és Svájc csoportelső?!) nem is volt annyira könnyű dolga. Ennek ellenére még sok meló van a vébéig. El kell dönteni például, hogy a ma és Montenegró ellen is kiválóan focizó Townsend lesz a jobbszélső, vagy Walcottnak bérelt helye van. Kiderül, hogy Wilshere csak csereként fér-e be ebbe a csapatba, és hogy hiányzik-e egyáltalán Ashley Cole. Meg még sok minden mást, mindenesetre most fél évig lehet reménykedni, hogy talán meglesz jövőre a negyeddöntő.

A Cardiff City békafejű maláj tulajdonosa, Vincent Tan régi kedvencünk, hiszen ő volt az, aki önkényesen megváltoztatta a klub színeit kékről pirosra, sőt, egyszer még a név megváltoztatását is kilátásba helyezte, de arról szerencsére lebeszélték. Most viszont itt az újabb eszement baromság: a napokban leváltotta a Cardiff játékosbeszerzésért felelős Iain Moodyt, és helyette Tan fiának a 23 éves kazah haverját nevezte ki.
Mondani sem kell, Aliser Apszaljamovnak semmilyen szakmai múltja nincsen, Moody viszont már a Watfordnál is együtt dolgozott a managerrel, Malky Mackayjal, és utóbbi egyik legfontosabb embere volt a klubnál mostanáig. Érthető tehát, hogy ez a hajmeresztő döntés aláást a klubot a Premier League-be juttató Mackay pozícióját is, és bár azt cáfolták, hogy őt is el akarják küldeni, nehéz ezt másként értelmezni, mint hadüzenetként.
Az biztos, hogy Mackay könnyedén talál majd magának új klubot, ha mennie kell, vagy magától hagyja ott ezt a trágyadombot, viszont a Cardiff szurkolói felkészülhetnek akár egy Blackburn-szerű bohózatra is, amit ők viszont nem fognak élvezni annyira. A Cardiff jelenleg hét forduló után a 14. helyen áll, biztosan a középmezőnyben.

A Cardiff City békafejű maláj tulajdonosa, Vincent Tan régi kedvencünk, hiszen ő volt az, aki önkényesen megváltoztatta a klub színeit kékről pirosra, sőt, egyszer még a név megváltoztatását is kilátásba helyezte, de arról szerencsére lebeszélték. Most viszont itt az újabb eszement baromság: a napokban leváltotta a Cardiff játékosbeszerzésért felelős Iain Moodyt, és helyette Tan fiának a 23 éves kazah haverját nevezte ki.

Mondani sem kell, Aliser Apszaljamovnak semmilyen szakmai múltja nincsen, Moody viszont már a Watfordnál is együtt dolgozott a managerrel, Malky Mackayjal, és utóbbi egyik legfontosabb embere volt a klubnál mostanáig. Érthető tehát, hogy ez a hajmeresztő döntés aláást a klubot a Premier League-be juttató Mackay pozícióját is, és bár azt cáfolták, hogy őt is el akarják küldeni, nehéz ezt másként értelmezni, mint hadüzenetként.

Az biztos, hogy Mackay könnyedén talál majd magának új klubot, ha mennie kell, vagy magától hagyja ott ezt a trágyadombot, viszont a Cardiff szurkolói felkészülhetnek akár egy Blackburn-szerű bohózatra is, amit ők viszont nem fognak élvezni annyira. A Cardiff jelenleg hét forduló után a 14. helyen áll, biztosan a középmezőnyben.

Hősünk: Super Jack, Super Jack, Super Jackie Wilshere!

Igazán mozgalmas napokat tudhat maga mögött az angol válogatott és az Arsenal középpályása, Jack Wilshere. Kezdődött azzal, hogy az Arsenal Napoli-verése után minden angol újság és fociblog kötelességének érezte, hogy írjon egy cikket arról, Wilshere milyen rossz formában van, nem fog beférni a klubcsapatába, Angliát pedig nem fogja megmenteni. Aztán lefotózták egy cigivel a szájában, ezt szintén a várható sajtóműbalhé követte. Aztán egy rosszul sikerült első félidő után nagyon jó másodikat játszott a West Brom ellen, gólt is lőtt. Aztán pedig azt nyilatkozta - arra reagálva, hogy az angol szövetség két bajnoki gól után NAGYON elkezdett érdeklődni a 18 éves albán-belga Adnan Januzaj után, hátha lehetne belőle angol válogatottat csinálni -, hogy AZ ANGOL VÁLOGATOTTBAN AZ JÁTSSZON, AKI ANGOL, és attól, hogy valaki öt éve Angliában lakik, még nem lesz ANGOL. Mondanunk sem kell, a KONTROVERZIÁLIS szavakat címlapon hozta minden mai újság a ködös Albionban!

Super Jack Wilshere-nek mindemellett még arra is volt ideje, hogy megerősítse pozícióját a legstílusosabban kinéző focisták toplistáján, amit a férfistílus nemzetközi bibliája, az Esquire magazin egy fantasztikus divatfotó-sorozattal igazolt vissza!

Csak így tovább, Little Jackie, és mindent bele Montenegro ellen!

A nullánál is kevesebb: Ukrajna - Anglia 0-0

Bár a kötelező minimumot hozta a csapat, és ugye a meccs előtt mi is kiegyeztünk volna a döntetlenben, azért ezután a szenvedés után kicsit sem tudunk örülni. Kezdjük ott, hogy a döntetlent Roy Hodgson defenzív mindsetje ismeretében kezeltük jó eredményként, a mai meccs pedig pontosan megmutatta, hogy Anglia egy pontért ment Kijevbe, és kész.

Minden szervezettség ellenére az egész terv dugába dőlhetett volna rögtön az első perben, ha a játékvezető tizenegyest ad az ukránoknak, de hát szerencsére nem tette (pedig az angol újságírók szerint is megadható lett volna), és onnantól kezdve már könnyebb volt a helyzet. Az első félidőben legalább a tempó átlagon felüli volt, és a folyamatos ukrán nyomás ellenére még néha az angolok is próbálkoztak támadásokkal, de azért inkább a hazaiak tűntek veszélyesebbnek. 

Ebből szerencsére a második félidőre nem sok maradt, sőt: ez az ukrán csapat semmivel sem igazolta a jó hírét, nagyjából ugyanazt nyújtotta, amit a tavalyi Európa-bajnokságon, a gond csak az, hogy az angolok még a 2012-es önmagukat is alulmúlták. Az ukránoknál tényleg csak a két szélső, Konopljanka és Jarmolenko mutatott valamit, rajtuk kívül csupa átlagos játékos gürcölt a pályán, de a helyzet a túloldalon sem volt jobb, sőt. A második félidőben nem nagyon emlékszünk olyanra, hogy két angol játékos egymáshoz tudta volna passzolni a labdát, veszélyesebb támadás talán egy, ha volt, és elkeserítően rossz meccs lett ebből, noha sokkal jobbnak indult. A végén viszont már jól látszott, mindkét csapat belenyugodott a döntetlenbe.

Egy jó ukrán csapat ellen, idegenben persze nem rossz eredmény az iksz, de hogy Anglia egy ilyen közepes csapat ellen meg se próbáljon nyerni, az szégyen. És oké, hogy szokás szerint hiányzott csaknem a teljes csatársor, attól még legalább alap dolgokat nem kéne elkúrni. Papíron a helyzet jó: Angliának két hazai meccse van hátra, Montenegro és Lengyelország ellen, és ha mindkettőt megnyeri, csoportelső. Az a tény viszont, hogy Anglia ebben a sorozatban csak San Marinót és Moldáviát tudta megnyerni, semmi jót nem jelez előre, vagyis két borzasztó nehéz meccs következik.

image

Joe Hart örülhet, hogy megúszta a tizenegyest, és bár bizonytalanul kezdett, végül nem volt sok dolga.

A két középső védő közül Gary Cahill volt a határozottabb, és a korábbi válogatott meccsekkel ellentétben most nem is hibázott, Phil Jagielka pedig hozta a tőle elvárhatót. A szélsőhátvédeket dicséret illeti, hiszen még ők voltak a legveszélyesebbek: a Konopljankával szenvedő Kyle Walker például többször is jól ment el a jobb oldalon, de Ashley Cole is felfutott gyakran, és kikapcsolta Jarmolenkót is. 

Innentől előre azonban senkit se lehet dicsérni. Újfent bebizonyosodott, hogy csak Moldávia szintű csapatok ellen fér bele az, hogy a középpályán két lelassult veterán poroszkáljon. Steven Gerrard és Frank Lampard már 2006-ban sem tudott együtt játszani, mit szóljunk akkor most? Kár, hogy az őket tehermentesíteni hivatott Jack Wilshere még náluk is gyengébben játszott, érte komolyan elkezdhetünk aggódni az idei teljesítménye alapján.

Theo Walcott robbanékonyságából sem látszott semmi, és mindent elmondott róla, amikor a második félidőben egy ígéretes kontrát belevezetett a védőjébe, bár akkor már a képen látható szabálytalanság utáni sérülése nyomát is magán viselte. James Milner sajnos még a megbízható igásló szerepét sem tudta betölteni, mégis végigjátszhatta a meccset, az elszigetelt Rickie Lambertnek pedig nem feküdt ez az egycsatáros játék, ráadásul a végén már semmi se jött össze neki. A cserék közül Ashley Young pontosan azt nyújtotta, amit várni lehetett tőle (semmit), érthetetlen, hogy a szuper formában lévő Agbonlahor helyett miért ő kapott behívót. 

Hodgsonnak baromi nehéz dolga lesz a következő két meccsen, pláne, ha nem tudja elérni, hogy játékosai legalább azokat az alapszintű dolgokat ne felejtsék el válogatott mezben, ami a klubjukban nem okoz számukra nehézséget. És ez még akkor is így lesz, ha számolhat a Welbeck, Sturridge, Rooney trióval, ami azért nagyon kelleni fog.